Shae a pitbull

Kedves Zeusz!

Mitagadás, a tegnapi futizásunk nem sikerült olyan jól, mint szerettem volna… Pedig egész vasárnap arra vártam, hogy őrültködhessünk! De Anyika egész napos pihenést rendelt el, mert Apika elkapott valami nyavalyát – persze azért a reggeli sétink után arra volt ereje, hogy valami másik kutyussal foglalkozzon, akitől én rettentően félek ám –, úgyhogy fetrengtünk az ágyban, sok finomat ettünk és simiztettük a pocakunkat. Legalábbis a puli. Én meg rettentően unatkoztam.

Aztán tegnap reggel borzasztó dolog történt: letörtem a körmöm, de úgy nagyon. Félig fent volt még, félig meg elhajlott és én borzasztóan sajnáltam magam miatta. Meg azért iszonyúan fájt is. De mivel hazafelé tudtam macskászni, Apika azt mondta, hogy biztos nem is fáj annyira… De én nagyon kötelességtudó királylány vagyok, cicakergetési teendőimet nem hanyagolhatom el még akkor sem, ha ilyen súlyos sérüléseket szerzek. Aztán otthon Anyika még indulás előtt – mindig azt mondja, hogy valami színházba kell mennie, ami pofátlanság, mert ő egész nap csak szórakozik, mi meg itthon unatkozunk – nyomott rá valami barna izét, meg be is kötötte. Én nem bántottam, pedig a Csuti folyton mondta, hogy ne hagyjam magam meg szedjem le, mert minden rendes kutya úgy csinálja. De én szót fogadok Anyikának.

Annál is inkább, mert mikor hazajött a szórakozásból – ő munkának hívja, pfff – azt mondta, hogy megyünk futizni, meg, hogy keljek fel, mert Te már tutira itt vársz a sarkon. Nagy nehezen rávettem magam, kicsúsztam a vackomból és rohantam Hozzád le az utcára. Bár amikor rám ugrottál és bekaptad a fejem, eljátszottam, hogy mennyire fáj a mancsom – azt akartam, hogy sajnálj egy kicsit – de Te rögtön futkározni akartál, meg a labdámról kérdezősködtél. Eléggé megsértve éreztem magam, hiszen jár nekem a királynői bánásmód. De ahogy lekerült rólam a póráz, megfeledkeztem a dologról. Nagyon jókat bunyóztunk, előkerült a labda is – mert nagyon okos vagy és tudod, ha odaülsz Anyika elé és magyarázol neki, rögtön odaadja – aztán jött Sunny és már hárman kergetőztünk. 

Idáig minden szép és jó lett volna, de jött az a Nagyfehér kamasz, - messziről azt hittem rá, hogy az Ősellenség, de szerencsére nem -  aki nem volt túl jólnevelt és nem értett abból sem, ha rászóltam, hogy így itt nem lehet játszani. Persze Anyika megint mindig engem hívott ki a játékból és leszidott, hogy ne magyarázzak már, pedig ők is látták, hogy az a debella végighúzta Sunnyt az egész futin – aki azért valljuk be, pehelysúlyú birkózó. Szegény a végén már a gazdija mögé bújt és reménykedett benne, hogy vége a megpróbáltatásoknak. Én meg ugye Bodyguard vagyok és nem hagyhatom szó nélkül, ha bántják a kisebbet. Viszont ez a Nagyfehér nem értett a szép szóból. Ezek után nem tudtam mitévő legyek, mert ugye tettlegességhez soha nem folyamodom, az nem lenne eléggé előkelő – mint amilyen én vagyok. Viszont amikor azt hitte, hogy ugyanúgy játszhat Veled, mint én – azért be kell látni ez képtelenség lenne - , teljesen ledöbbentem. Anyika is borzasztó dühös volt és amikor látta, hogy már te is csattogtatsz és egyáltalán nem helyesled a viselkedését, egyetértettek abban a Gazdiddal, hogy induljunk haza. Én nagyon szomorú voltam, mert amellett hogy fájt a mancsom – bár remélem észrevetted, hogy ez a játékban egyáltalán nem akadályozott engem – nem mozoghattam le magam. Azért amikor elbúcsúztunk a sarkon, spuriztam hazafelé, mert nagyon fázott a fenekem meg Csuti is hiányzott már és tudtam azt is, hogy finom lesz a vacsora. Anyika pedig otthon eresztette ki a gőzt – nem értem, ő mért nem a futiban csinálta, nekem mindig azt mondja, hogy ott kell tombolni – és ezt Apikának végig kellett hallgatnia: hogy milyen felelőtlen gazdik vannak és hogy az ilyennek még palotapincsi se való, nemhogy akita… De olyan szavakat is mondtak még, hogy dominancia, nevelés, kontroll, felelősség… Bevallom Neked őszintén, én ebből egy szót se értettem, meg nem is nagyon érdekelt, mert előtte megkaptam a simit meg a vacsorámat. Aztán Anyika azt mondta, hogy többet nem játszhatok ezzel a kutyussal, de én egyáltalán nem bánom. Van nekem nagyon sok haverom: legfőképp te, meg a Feketegömböc és a Pici, a Kisröfögi és a Félősbull, a két Fehér Szépség, az Ugatósmacsó, a Pöttyösmacsó – mondjuk az ő tesójától tartok kicsit – , az Óriásugribugri vagy a Bundáslabdamán. Igazából olyan sok van, hogy meg kellett kérdezzem Apikát, de most több neki sem jutott eszébe. :) 

Nem tudom, mit csinálhatsz most, de az biztos, hogy megfeledkeztél rólam… Ma nem értél rá játszani, ráadásul a napokban nem nekem írtál levelet, hanem Csutinak - ország-világ szeme láttára. Nagyon örülök, hogy jóban akarsz lenni a tesómmal, de azért az mégsem járja, hogy rólam megfeledkezel… Tudnod kell, hogy erről még bizonyítékom is van, nem takargatom a dolgot.

Ezt meg kell magyaráznod a legközelebbi futizásunkkor és ami a legfontosabb, ki is kell engesztelned, ahogy előkelőségem megkívánja. De most megyek, borzasztó finom szalámit kell kibányásznom a kongomból, valamint sürgős mancsnyalogatási teendőim is vannak, ami a körmömet illeti…

 Soksoksok pitbullpuszi

- Shae -

Ahogy Shae hozzánk került, egyből vittük magunkkal mindenfelé: sétálni, futtatózni, kutyák és emberek társaságába, a munkahelyünkre, autózni vagy éppen tömegközlekedni… Szerettük volna, ha teljesen szociális, mindenkivel kompatibilis városi kutya lesz belőle. Ha előre elképzeltem, hogy egyedül sétáltatom a két közepes testű kutyánkat, akik ugyanannyi kilót nyomnak majd együtt, mint én, tudtam, hogy vagy megnevelem a pitbullt, vagy én leszek a kerület látványossága…

Viszont úgy tűnt, nem kell nagyon aggódnunk emiatt: az emberek sose érdekelték túlzottan, el kell nyerni a bizalmát ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzon valakivel. A kutyák viszont annál inkább. MINDENFÉLEFAJTA kutyával játszani akart: a köcsög pulinkat rögtön megszerette – pedig ő leginkább a pokolba kívánta az új családtagot - , Csuti hiába utálta ki az ágyból, vett el tőle minden játékot vagy csak szimplán tudomást se vett róla, Shae szerette és kész. (Talán Csutinak köszönhetjük azt, hogy soha senkitől nem félti az ételét, a játékát vagy esetleg minket.)

Ahogy nőtt, egyre több barátja lett, mi pedig megtapasztaltuk azt, amit addig Csutival esélyünk sem volt: hogy milyen egy kutyás közösség tagja lenni. Amíg a IX. kerületi aszfaltot koptattuk, leginkább a kis beagle, Nina és a fiatal golden, Szamóca társaságát szerette, velük hatalmasakat tudott játszani. És nem is ártott neki, ha kirohangálta magát, mert egyszerűen lefáraszthatatlan volt, folyton pörgött, játszani akart velem vagy épp azzal, ami a mancsa ügyébe került – megszámlálhatatlan papucs, ágynemű, kanapé, fotel, cipő, pokróc stb. látta kárát a baba- és serdülőidőszaknak. Aztán jött a nyár, amit vidéken töltöttünk, így vészeltük át a legkisebb károk árán az ivartalanítást is.

Aztán szeptemberben visszakerültünk Budapestre, októberben pedig jött egy nem várt költözés és a XI. kerületben találtuk magunkat. Nem ismertük a környéket, fogalmunk sem volt, hol vannak a futtatók – Csutit nem lehet póráz nélkül sétáltatni, mert meggyőződése, hogy ő dönti el merre megyünk – és a jó kutyás helyek. Egy kis idő után felfedeztük a töltést és a már jól összeszokott kutyás társaságot. Sosem felejtem el, itt ért az első negatív élmény, azért, mert pitbullom van. Majd megszakadt a szívem, hogy az én édes, kedves babapitbullom miatt valaki – ok nélkül – otthagyta a társaságot. De aztán rájöttem, hogy semmit nem vesztettünk, sem én, sem pedig Shae: új barátokat szerzett, akikkel azóta is imádják egymást: Marvinnal imádnak kötelet húzni; Barneyval egyszer a játék hevében úgy felborítottak, hogy 1-2 hétig nemigen tudtam használni a jobb térdem. De ott van Maya, az amerikai bulldog, akitől Shae teljesen bepörög: valóságos örömtáncot jár, ha meglátja. Hosszan lehetne folytatni ezt a sort mindenféle fajtájú kutyák megnevezésével a keveréktől a dalmatán vagy a beagle-ön át a basset houndig, ha mókáról van szó nem lehet leállítani.

Sosem felejtem el: 1-2 hete lakhattunk a kerületben, amikor egyik reggel a futtatóban három kölyökvizsla játszott: Barney, Lola és Zeusz. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, Shae pedig azóta imádja a vizslákat és kötött egy életre szóló barátságot Zeusszal, sőt úgy is mondhatnánk, hogy ,THIS WAS THE BEGINNING OF A BEAUTIFUL FRIENDSHIP’. 

Nem láttam még rajtuk kívül két kutyát, akik így összeillenek és szeretik egymást: órákon keresztül tudnak birkózni – Zeusz kb. az egyetlen kutya, aki maximálisan érti, ahogy Shae játszik – vagy labdázni, kergetőzni, úszni. Igyekszünk minden nap, de legalábbis a héten többször összehozni a randevúikat, mert nehezen bírják egymás nélkül: van, hogy csak úgy kel ki az ágyból reggelente, ha úgy hívom: “Zeusz? Hol van? Megyünk játszani?” Ha a sarkon leültetem, már tudja, hogy őt várjuk és megyünk le a futiba. Volt, hogy egy háromórás kirándulást úgy őrültködtek végig, hogy Shae egy hétig csak feküdt, alig akart lemenni az utcára. 

Nemrég meghívást kaptunk Zeuszékhoz egy kis csokifondüzésre, ahova vittük magunkkal a pitbullt és persze a köcsög pulit is – bár Csuti ennek annyira nem örült. A két kis szörnyeteg a lakásban sem tudta magát leállítani, ugráltak a székeken, az összes kanapén, együtt kunyeráltak és annyit bunyóztak, hogy a sok ivástól a szobatiszta panelpitbull – nem ismervén a lakást és a menekülő útvonalat – összepisilte magát. 

Nyáron nagyon szeretünk lejárni velük a Kopaszi gátra és a Hajógyárira, itt Shae kedvenc elfoglaltsága – utálja a vizet – hogy megvárja, amíg Zeusz partközelbe úszik az eldobott labdával, ekkor ő beszökell a vízbe és addig püföli szerencsétlent, míg ő a fulladásos halál helyett az életet választja és odaadja neki a labdát. 

Persze van valaki, aki érthető irigységgel szemléli ezt a barátságot: Csuti - bár igyekszik megtartani a méltóságát -  amióta rájött, hogy a kis betolakodó most már örökre velünk marad, elfogadta a dolgot és lassan igazi társak lettek. Shae tanította meg játszani – vagy úgy is mondhatnánk, hogy megtanította az antiszociális középkorú urat pitbullmódra játszani – néha már össze is bújnak és ha az egyikük nincs otthon, a másik nagyon keresi. Szóval, nagy a szerelem, és bár még nem hivatalos, de talán évek múlva felvállalják majd. 

A szociális képességei közül a legfontosabb, amit tudni kell róla, hogy BODYGUARD: ha a társaságában az egyik kutya nem hagyja békén a másikat – domináns, paraszt, vagy mindkettő – vagy neadjisten verekedésre kerül sor, Shae méterekkel arrébbról is vetődik és rendet tesz, természetesen mindezt agresszió nélkül. Egyszer egy nagyon domináns agár le akarta rendezni a szintén dominanciától duzzadó köcsögpuliCsutit, aki nyilván az ilyen helyzetekben ugyancsak nem hagyja magát: ilyen esetben én is rögtön tettrekész vagyok, de akkor a pitbull megelőzött, beugrott közéjük és a béke rettenthetetlen őrzőjeként addig állt köztük mozdulatlanul, amíg a két harcikakas megszégyenülten elsomfordált. Komolyan mondom, gyönyörű pillanat volt. Ezután is ugyanúgy játszottak tovább, de a kutyát többé nem engedte Csuti közelébe.

Ahogy nőtt, láttuk, hogy Shae is egyre dominánsabb lett, – fajtájából adódóan nem csoda – mégis a felé irányuló dominanciát csodálatosan kezeli, legyen kan vagy szuka; igyekszik játékba fordítani és békésen “rangsorolni” az adott kutyát.

Most már lassan – de biztosan – megkomolyodik, nem akar minden kutyához odamenni és van is 1-2 ősellensége a parkban, de minden elfogultság nélkül azt kell mondanom, hogy az sem rajta múlott. Most már én is megtanultam, hogy nem engedem őt mindenkivel játszani: kiválasztom számára a megfelelő energiájú kutyákat és nem engedem, hogy felelőtlen gazdik neveletlen kutyáitól eltanuljon minden hülyeséget.

Pitbullom van. “Falkakutya”. Szociális. Értelmes. Érzékeny. Mint minden JÓLNEVELT kutya. 

- Evelin -