Shae a pitbull

Hát sztem már eleve gáz, hogy a pitbullnak saját blogja van, nekem meg nincs… Pedig én vagyok a SZTÁR! Na mind1… De könyörgött, h írjam meg ezt, hátha valami érdekes is lesz ezen a felületen és még olvassa is valaki. Ahol tudok, ott segítek… 

Az egész úgy kezdődött, hogy a sitten voltam úgy 3 éve (Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Szolgálat- Illatos úti ebtelep), aztán a Vigyél Haza Alapítvány keresett nekem gazdit (Anycika azt mondta, h ezt írjam le…). Aztán a nyáron felhívták Anycikát, h lenne ez a filmforgatás: természetesen egész estés mozi, tök menő helyszíneken, mert ugye SZTÁR vagyok (nem tudom említettem-e már...)! Mivel hihetetlen jótékony kutya is vagyok, elvállaltam és vittem Anycikát, mert egy csaj mégiscsak jól áll az imidzsemnek (Shaet nem engedtem a forgatás közelébe. Szó se lehetett róla, h ott riszálja az izmos fenekét... Hát én voltam a lényeg!). 

Nem gondoltam, h ilyen méltatlan körülmények lesznek, arról nem volt szó… Első nap visszavittek a sittre és ott kellett megcsillogtatnom a tehetségemet… Nem volt egyszerű, de mint említettem SZTÁR vagyok, így minden körülményhez tudok alkalmazkodni. Megoldom, na...

Aztán bezártak a rácsok mögé – ENGEM – és azt kérték essek kétségbe és legyek nagyon szomorú, mint a többi szerencsétlen haver a telepen. Hát én tökéletesen alakítottam, ugráltam meg kiabáltam is, aztán szomorúan kidugtam a mancsomat és pózoltam. Meg el is bújtam a sarokban, h ne legyen már olyan könnyű dolguk a fiúknak a felvétellel. VÉÉÉÉÉletlenül sem azért alakítottam ilyen hitelesen, mert féltem, h Anycika otthagy… Tudom, h nem tud élni nélkülem -  egy BŐGŐMASINA. 

Aztán hoztak egy szórakoztató galamb-brigádot, csak nekem: mondjuk nem értem mért dugdosták az orrom alá, ha nem kaphattam el. Pancserek… 

Ezután végre méltóképp bántak velem, nyilván azért, mert tehetséges vagyok és gyönyörű. Elvittek a piacra, ahol a polgármester személyesen nekem engedélyezte a forgatást és miközben teljesen természetesen pózoltam és vonultam, mindenki csak engem bámult… Imádtak! Bár elég gáz, hogy a hentespult mögé nem mehettem be, hogy kedvemre válogassak… Hozzám vágtak pár virslit, meg velőscsontot, meg marhacsontot meg kolbászt, azt örüljek… na de hol a husi? Ennél azért sokkal cukibb vagyok! (Nagyszájú. Már kezdtem magam úgy érezni, mintha kifosztanánk a hentest – a szerk.) Ezután nyilván romkocsmába is mentünk, mert a menő arcok, mint én, oda járnak. Beszélgettem angol csávókkal, mert a nyelvtudás a mai világban teljesen természetes – ezért is örülhetne Anycika, h ilyen menő vagyok, szerzek neki társaságot. 

Aztán a Városligetbe is kivittek labdázni meg ejtőzni. Abban az különösen jó volt, h kaptam sípolós labdát. Köszi Vizslafotózás. Legalább valaki foglalkozott az igényeimmel... Anélkül nyilván nem vagyok hajlandó játszani. 

Másnap elvittek valami MÚZEUMba, ahova nekem szereztek külön belépési engedélyt, mert SZTÁR vagyok. Mindenféle állatok voltak ott és meg se mertek mozdulni, mikor megláttak… Anycika meg hisztizett h nem mehetek oda – pedig csak meg akartam nézni őket… Disznóság. Mondjuk hoztak nekem egy külön mammutcsontot, úgyh megbocsátottam egy kicsit. Meg jött egy fickó, aki kattintgatott és adott finomat, szóval… Nem volt annyira rossz ez a múzeumdolog. Csak Anycikát valaki elvihette volna addig a játszóházba vagy ilyesmi, h ki tudjak bontakozni. 

Elég disznóság az is, h miatta valami kávézást is útba kellett ejteni, mert h kutyabarát meg minden… de ott még a csokis kiflit se adták nekem, pedig beleharaptam, amikor nem figyeltek eléggé... okosan kellett viselkedni meg a FÖLDÖN ülni. Pedig én SZTÁR vagyok, mégse engedtek fel a kanapéra.

Aztán a végén elmentünk egy helyre ahol sok ember volt és megint kávézni kellett, de itt legalább kaptam pogácsát. Azt szeretem. Utána hőlégballonoztunk. Fogalmam sincs az mit jelent, én végig a galambbal voltam elfoglalva, azt hittem, végre odaadják... Aztán felfújtak valami nagy izét, ami hangos volt és azt mondták meg fogok ijedni – de hát én menő vagyok meg macsó meg SZTÁR úgyh nem ijedtem meg… Aztán rakosgattak be egy kosárba és volt ott egy kisember, akinek bongyori haja volt, mint az enyém, csak neki sárga… Az simogatott meg ölelgetett. Azt is nagyon szeretem, a simimimit. :)

Úgyh így állt össze az egész estét mozifilmem, ami nyilván RÓLAM szól, Én vagyok a LÉNYEG ésatöbbi… 

Jóóóó… Anycika azt mondja, h nem én vagyok a lényeg, hanem a sok árva kutyus, akik a sitten várják, h valaki hazavigye őket. Mivel nekem már van családom, Anyikám meg Apikám (jójójó, meg Shae is ott van persze), ezért engem már nem lehet választani, hiába vagyok csodálatos. Meg SZTÁR. De azért sok még a szomorú, sittes, hajléktalan, beteg haver, aki gazdira vár. Mondjuk az illatoson… Vagy a Vigyél Haza Alapítványnál. Úgyh FELELŐS leendő gazdik: INDULÁS ÖRÖKBEFOGADNI! 

Itt a filmem, imádjatok: 

Ja, és köszi: 

Vigyél Haza Alapítvány 

Óvári András 

42bites fiúk (Bálint és Armand) 

Vizslafotózás (Andi és Péter) 

Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Szolgálat /Ebrendészet/ dolgozók 

Budapest Ballon Klub 

telenor

…és sokan mások, akiket nem tudok mind felsorolni. 

Csók, Csuti a SZTÁR 

(Képek: Vizslafotózás, Óvári András)

Kedves Zeusz!

Mitagadás, a tegnapi futizásunk nem sikerült olyan jól, mint szerettem volna… Pedig egész vasárnap arra vártam, hogy őrültködhessünk! De Anyika egész napos pihenést rendelt el, mert Apika elkapott valami nyavalyát – persze azért a reggeli sétink után arra volt ereje, hogy valami másik kutyussal foglalkozzon, akitől én rettentően félek ám –, úgyhogy fetrengtünk az ágyban, sok finomat ettünk és simiztettük a pocakunkat. Legalábbis a puli. Én meg rettentően unatkoztam.

Aztán tegnap reggel borzasztó dolog történt: letörtem a körmöm, de úgy nagyon. Félig fent volt még, félig meg elhajlott és én borzasztóan sajnáltam magam miatta. Meg azért iszonyúan fájt is. De mivel hazafelé tudtam macskászni, Apika azt mondta, hogy biztos nem is fáj annyira… De én nagyon kötelességtudó királylány vagyok, cicakergetési teendőimet nem hanyagolhatom el még akkor sem, ha ilyen súlyos sérüléseket szerzek. Aztán otthon Anyika még indulás előtt – mindig azt mondja, hogy valami színházba kell mennie, ami pofátlanság, mert ő egész nap csak szórakozik, mi meg itthon unatkozunk – nyomott rá valami barna izét, meg be is kötötte. Én nem bántottam, pedig a Csuti folyton mondta, hogy ne hagyjam magam meg szedjem le, mert minden rendes kutya úgy csinálja. De én szót fogadok Anyikának.

Annál is inkább, mert mikor hazajött a szórakozásból – ő munkának hívja, pfff – azt mondta, hogy megyünk futizni, meg, hogy keljek fel, mert Te már tutira itt vársz a sarkon. Nagy nehezen rávettem magam, kicsúsztam a vackomból és rohantam Hozzád le az utcára. Bár amikor rám ugrottál és bekaptad a fejem, eljátszottam, hogy mennyire fáj a mancsom – azt akartam, hogy sajnálj egy kicsit – de Te rögtön futkározni akartál, meg a labdámról kérdezősködtél. Eléggé megsértve éreztem magam, hiszen jár nekem a királynői bánásmód. De ahogy lekerült rólam a póráz, megfeledkeztem a dologról. Nagyon jókat bunyóztunk, előkerült a labda is – mert nagyon okos vagy és tudod, ha odaülsz Anyika elé és magyarázol neki, rögtön odaadja – aztán jött Sunny és már hárman kergetőztünk. 

Idáig minden szép és jó lett volna, de jött az a Nagyfehér kamasz, - messziről azt hittem rá, hogy az Ősellenség, de szerencsére nem -  aki nem volt túl jólnevelt és nem értett abból sem, ha rászóltam, hogy így itt nem lehet játszani. Persze Anyika megint mindig engem hívott ki a játékból és leszidott, hogy ne magyarázzak már, pedig ők is látták, hogy az a debella végighúzta Sunnyt az egész futin – aki azért valljuk be, pehelysúlyú birkózó. Szegény a végén már a gazdija mögé bújt és reménykedett benne, hogy vége a megpróbáltatásoknak. Én meg ugye Bodyguard vagyok és nem hagyhatom szó nélkül, ha bántják a kisebbet. Viszont ez a Nagyfehér nem értett a szép szóból. Ezek után nem tudtam mitévő legyek, mert ugye tettlegességhez soha nem folyamodom, az nem lenne eléggé előkelő – mint amilyen én vagyok. Viszont amikor azt hitte, hogy ugyanúgy játszhat Veled, mint én – azért be kell látni ez képtelenség lenne - , teljesen ledöbbentem. Anyika is borzasztó dühös volt és amikor látta, hogy már te is csattogtatsz és egyáltalán nem helyesled a viselkedését, egyetértettek abban a Gazdiddal, hogy induljunk haza. Én nagyon szomorú voltam, mert amellett hogy fájt a mancsom – bár remélem észrevetted, hogy ez a játékban egyáltalán nem akadályozott engem – nem mozoghattam le magam. Azért amikor elbúcsúztunk a sarkon, spuriztam hazafelé, mert nagyon fázott a fenekem meg Csuti is hiányzott már és tudtam azt is, hogy finom lesz a vacsora. Anyika pedig otthon eresztette ki a gőzt – nem értem, ő mért nem a futiban csinálta, nekem mindig azt mondja, hogy ott kell tombolni – és ezt Apikának végig kellett hallgatnia: hogy milyen felelőtlen gazdik vannak és hogy az ilyennek még palotapincsi se való, nemhogy akita… De olyan szavakat is mondtak még, hogy dominancia, nevelés, kontroll, felelősség… Bevallom Neked őszintén, én ebből egy szót se értettem, meg nem is nagyon érdekelt, mert előtte megkaptam a simit meg a vacsorámat. Aztán Anyika azt mondta, hogy többet nem játszhatok ezzel a kutyussal, de én egyáltalán nem bánom. Van nekem nagyon sok haverom: legfőképp te, meg a Feketegömböc és a Pici, a Kisröfögi és a Félősbull, a két Fehér Szépség, az Ugatósmacsó, a Pöttyösmacsó – mondjuk az ő tesójától tartok kicsit – , az Óriásugribugri vagy a Bundáslabdamán. Igazából olyan sok van, hogy meg kellett kérdezzem Apikát, de most több neki sem jutott eszébe. :) 

Nem tudom, mit csinálhatsz most, de az biztos, hogy megfeledkeztél rólam… Ma nem értél rá játszani, ráadásul a napokban nem nekem írtál levelet, hanem Csutinak - ország-világ szeme láttára. Nagyon örülök, hogy jóban akarsz lenni a tesómmal, de azért az mégsem járja, hogy rólam megfeledkezel… Tudnod kell, hogy erről még bizonyítékom is van, nem takargatom a dolgot.

Ezt meg kell magyaráznod a legközelebbi futizásunkkor és ami a legfontosabb, ki is kell engesztelned, ahogy előkelőségem megkívánja. De most megyek, borzasztó finom szalámit kell kibányásznom a kongomból, valamint sürgős mancsnyalogatási teendőim is vannak, ami a körmömet illeti…

 Soksoksok pitbullpuszi

- Shae -