Hát sztem már eleve gáz, hogy a pitbullnak saját blogja van, nekem meg nincs… Pedig én vagyok a SZTÁR! Na mind1… De könyörgött, h írjam meg ezt, hátha valami érdekes is lesz ezen a felületen és még olvassa is valaki. Ahol tudok, ott segítek…
Az egész úgy kezdődött, hogy a sitten voltam úgy 3 éve (Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Szolgálat- Illatos úti ebtelep), aztán a Vigyél Haza Alapítvány keresett nekem gazdit (Anycika azt mondta, h ezt írjam le…). Aztán a nyáron felhívták Anycikát, h lenne ez a filmforgatás: természetesen egész estés mozi, tök menő helyszíneken, mert ugye SZTÁR vagyok (nem tudom említettem-e már...)! Mivel hihetetlen jótékony kutya is vagyok, elvállaltam és vittem Anycikát, mert egy csaj mégiscsak jól áll az imidzsemnek (Shaet nem engedtem a forgatás közelébe. Szó se lehetett róla, h ott riszálja az izmos fenekét... Hát én voltam a lényeg!).
Nem gondoltam, h ilyen méltatlan körülmények lesznek, arról nem volt szó… Első nap visszavittek a sittre és ott kellett megcsillogtatnom a tehetségemet… Nem volt egyszerű, de mint említettem SZTÁR vagyok, így minden körülményhez tudok alkalmazkodni. Megoldom, na...
Aztán bezártak a rácsok mögé – ENGEM – és azt kérték essek kétségbe és legyek nagyon szomorú, mint a többi szerencsétlen haver a telepen. Hát én tökéletesen alakítottam, ugráltam meg kiabáltam is, aztán szomorúan kidugtam a mancsomat és pózoltam. Meg el is bújtam a sarokban, h ne legyen már olyan könnyű dolguk a fiúknak a felvétellel. VÉÉÉÉÉletlenül sem azért alakítottam ilyen hitelesen, mert féltem, h Anycika otthagy… Tudom, h nem tud élni nélkülem - egy BŐGŐMASINA.
Aztán hoztak egy szórakoztató galamb-brigádot, csak nekem: mondjuk nem értem mért dugdosták az orrom alá, ha nem kaphattam el. Pancserek…
Ezután végre méltóképp bántak velem, nyilván azért, mert tehetséges vagyok és gyönyörű. Elvittek a piacra, ahol a polgármester személyesen nekem engedélyezte a forgatást és miközben teljesen természetesen pózoltam és vonultam, mindenki csak engem bámult… Imádtak! Bár elég gáz, hogy a hentespult mögé nem mehettem be, hogy kedvemre válogassak… Hozzám vágtak pár virslit, meg velőscsontot, meg marhacsontot meg kolbászt, azt örüljek… na de hol a husi? Ennél azért sokkal cukibb vagyok! (Nagyszájú. Már kezdtem magam úgy érezni, mintha kifosztanánk a hentest – a szerk.) Ezután nyilván romkocsmába is mentünk, mert a menő arcok, mint én, oda járnak. Beszélgettem angol csávókkal, mert a nyelvtudás a mai világban teljesen természetes – ezért is örülhetne Anycika, h ilyen menő vagyok, szerzek neki társaságot.
Aztán a Városligetbe is kivittek labdázni meg ejtőzni. Abban az különösen jó volt, h kaptam sípolós labdát. Köszi Vizslafotózás. Legalább valaki foglalkozott az igényeimmel... Anélkül nyilván nem vagyok hajlandó játszani.
Másnap elvittek valami MÚZEUMba, ahova nekem szereztek külön belépési engedélyt, mert SZTÁR vagyok. Mindenféle állatok voltak ott és meg se mertek mozdulni, mikor megláttak… Anycika meg hisztizett h nem mehetek oda – pedig csak meg akartam nézni őket… Disznóság. Mondjuk hoztak nekem egy külön mammutcsontot, úgyh megbocsátottam egy kicsit. Meg jött egy fickó, aki kattintgatott és adott finomat, szóval… Nem volt annyira rossz ez a múzeumdolog. Csak Anycikát valaki elvihette volna addig a játszóházba vagy ilyesmi, h ki tudjak bontakozni.
Elég disznóság az is, h miatta valami kávézást is útba kellett ejteni, mert h kutyabarát meg minden… de ott még a csokis kiflit se adták nekem, pedig beleharaptam, amikor nem figyeltek eléggé... okosan kellett viselkedni meg a FÖLDÖN ülni. Pedig én SZTÁR vagyok, mégse engedtek fel a kanapéra.
Aztán a végén elmentünk egy helyre ahol sok ember volt és megint kávézni kellett, de itt legalább kaptam pogácsát. Azt szeretem. Utána hőlégballonoztunk. Fogalmam sincs az mit jelent, én végig a galambbal voltam elfoglalva, azt hittem, végre odaadják... Aztán felfújtak valami nagy izét, ami hangos volt és azt mondták meg fogok ijedni – de hát én menő vagyok meg macsó meg SZTÁR úgyh nem ijedtem meg… Aztán rakosgattak be egy kosárba és volt ott egy kisember, akinek bongyori haja volt, mint az enyém, csak neki sárga… Az simogatott meg ölelgetett. Azt is nagyon szeretem, a simimimit. :)
Úgyh így állt össze az egész estét mozifilmem, ami nyilván RÓLAM szól, Én vagyok a LÉNYEG ésatöbbi…
Jóóóó… Anycika azt mondja, h nem én vagyok a lényeg, hanem a sok árva kutyus, akik a sitten várják, h valaki hazavigye őket. Mivel nekem már van családom, Anyikám meg Apikám (jójójó, meg Shae is ott van persze), ezért engem már nem lehet választani, hiába vagyok csodálatos. Meg SZTÁR. De azért sok még a szomorú, sittes, hajléktalan, beteg haver, aki gazdira vár. Mondjuk az illatoson… Vagy a Vigyél Haza Alapítványnál. Úgyh FELELŐS leendő gazdik: INDULÁS ÖRÖKBEFOGADNI!
Itt a filmem, imádjatok:
Ja, és köszi:
Vigyél Haza Alapítvány
Óvári András
42bites fiúk (Bálint és Armand)
Vizslafotózás (Andi és Péter)
Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Szolgálat /Ebrendészet/ dolgozók
Budapest Ballon Klub
telenor
…és sokan mások, akiket nem tudok mind felsorolni.
Csók, Csuti a SZTÁR
(Képek: Vizslafotózás, Óvári András)
Utoljára kommentelt bejegyzések